Így a nyár végére úgy döntöttem, hogy nyitok egy új blogot. A régibe konkrétan április óta nem írtam egy árva bejegyzést sem, magam sem tudom miért. De hiányzott az írás, és hogy valahová kiöntsem a szívemet, és a régi helyen nem akartam már, úgyhogy egy új blog jó ötletnek tűnt. Tiszta lap, meg ilyenek. Úgyhogy kezdésnek mesélek egy kicsit a hétvégémről.

Pénteken voltam egyik ismerősünknél vacsorán, ez volt az első alkalom, hogy meghívtak engem is. Régen mindig csak a szüleimet hívták, tudjátok, ilyen felnőttes buli, de megismertek közelebbről és megkedveltek, úgyhogy már szívesen látnak, sőt, nekem külön mondták, hogy szeretnék, ha jönnék. Ennek meg örültem, mert én is bírom őket, főleg most a nyáron lettünk nagyon jóban. Van egy fiuk is egyébként, akivel eddig egyszer találkoztam, illetve csak egy helyiségben voltunk, de nem lettünk bemutatva egymásnak, szóval így konkrétan nem ismertem eddig, csak képről láttam régebben és úgy nem volt valami szimpatikus. Na hát a vacsorán nem volt ott, viszont mikor a ház előtt vártuk a taxit, hogy mennén haza, pont akkor jött meg. Én visszaszaladtam még a házba, hogy használjam a mosdót, és még hallottam is, hogy az apja megjegyzést tett, hogy biztos a fiához mentem vissza (haha). Na de aztán bementem a fürdőbe, hogy kezet mossak, és ki áll ott félmeztelenül? Persze hogy a srác. Úgy meglepődtem (mondjuk ő is), hogy hirtelen nem is tudtam mit reagálni. De olyan szinten lesokkoltam, hogy még bocsánatot se kértem meg semmi, csak simán bementem és kezet mostam LOL. Amúgy láttam, hogy neki is fura volt így a dolog, de köszöntünk egymásnak, hát mondom jól van.

Aztán hétvégén a szüleivel sátraztam a Dunán (mondom, velük jóban vagyok már elég régóta). Hát nem ez volt életem legjobb pihenése, azt kell mondjam. Kezdjük ott, hogy egy halom fiatal volt még a zátonyon, ami nem lett volna baj, csak hogy egy olyan borzasztó bulis társaság volt. Konkrétan hajnali négyig verették a szar zenéjüket, baromi hangosan, egész nap jetskiztek meg vízisieltek, tűzifának az élő fát vágták le, nem a szárazat, mert ennyi eszük van, körbesz*rták a sátrakat, mert még arra sem voltak képesek, hogy kicsit beljebb menjenek vagy valami... sőt, volt egyszer, hogy egy srác nem zavartatta magát, lement a vízpartra, előkapta és ott pisilt. Mindenki erre volt kíváncsi egyébként. Meg rádobtak egy sátrat a tűzre, plusz tűzijáték is volt éjfél után valamikor. Mire végre lekapcsolták a zenét, és úgy voltam vele, hogy végre aludhatok, akkor meg a szomszéd sátorban egy srác úgy elkezdett horkolni, mint egy varacskos disznó. Hát mondom ezt nem hiszem el... ráadásul utána még egy srác rákezdett, plusz hallottuk a szarvasbőgést is, úgyhogy négy után sikerült valahogy elaludnom, és még ahhoz képest sokáig is aludtam (nyolcig), de hát pihenni abszolúte nem pihentem. Pedig baromi jó lett volna, mert egyedül voltam egy bazi nagy sátorban, meg volt matracom is, ami olyan kényelmes, hogy szinte mintha nem is egy sátorban aludna az ember. Erre nem elrontják a körülmények? És rossz, mert minden más meg tök jó volt (kivéve a víz... az baromi hideg, majdnem belefagytam). Szombat este grilleztünk, aztán másnap reggelire sült halat ettünk, amit este fogott apu (miközben leselkedtünk egy róka után. Nagyon durva, volt ott egy befolyás a zátonynál, és a másik oldalon visszatükrözte a róka szeme a fejlámpa fényét. Baromi ijesztő volt, de közben meg lenyűgöző is). Ebédre meg krumplipaprikás volt, és azt kell mondjam, az a legjobb kaja, amit így tűzön csinál az ember. Tényleg.

Tehát pihenés nem nagyon volt, sokkal fáradtabb lettem, mint előtte, viszont jól szórakoztam, plusz kiderült, hogy a srác (nevezzük M-nek), utánam kérdezett a pénteki dolog miatt, amin meg is lepődtem, mert azt gondoltam, hogy nem érdekli, de hát ezek szerint csak meglepte őt is a dolog. Aztán az apja még viccelődött is vele, hogy mért nem ugrottunk egymásnak, meg ilyenek, meg összeboronáltak minket a hátunk mögött. Jó is lenne egyébként. Mármint így... képről tényleg nem volt szimpatikus a srác, viszont élőben meg igen, valahogy úgy megfogott. Mondjuk én őt nem hiszem, sajnos, pedig engem kifejezetten elkezdett érdekelni. Na majd meglájuk mi lesz még ebből.

Úgyhogy így a végére üdvözlöm az új/régi olvasókat, próbálok gyakran jelentkezni. Azért is nyitottam meg most a blogot, mert nyáron nem sok minden történt velem, viszont egy hét múlva kezdődik a suli, úgyhogy reményeim szerint nem fog megölni az unalom, és lesz miről írnom nektek.